Mi a többnyelvűség?

2011.03.04.téma:Nyelvtanfolyamcímkék:KER szintnyelviskolanyelvtanfolyamtöbbnyelvűség

Az utóbbi években a „többnyelvűség“ fogalma egyre fontosabbá vált a nyelvtanulással kapcsolatban az Európa Tanács megközelítésében. A többnyelvűség különbözik a soknyelvűségtől, azaz bizonyos számú nyelv ismeretétől, vagy több nyelv együttes jelenlététől egy adott társadalomban. A soknyelvűség oly módon is létrehozható, ha valamely iskolában vagy oktatási rendszerben egyszerűen csak bővítjük a nyelvi kínálatot, és arra ösztönözzük a diákokat, hogy egynél több idegen nyelvet tanuljanak, vagy mérsékeljük az angol nyelv nemzetközi dominanciáját. Ezen túlmutatva a többnyelvűségen alapuló megközelítés azt jelenti, hogy az egyén nyelvi élményei és tapasztalatai - mindezek kulturális vonzataival együtt - folyamatosan bővülnek, az otthon megismert nyelvtől a társadalomban használt nyelven át más népek nyelvei felé (akár az iskolában, akár a felsőoktatásban, akár közvetlen személyes tapasztalat útján tanulta ezeket a nyelvhasználó). Továbbá hangsúlyozottan jelenti azt, hogy ezek a nyelvek és kulturális ismeretek nem egymástól elszigetelve tárolódnak az ember fejében, hanem olyan sokrétűen összetett kommunikatív kompetenciává állnak össze, amelyhez az összes nyelvismeret és tapasztalat hozzájárul, és ezen ismeretek és tapasztalatok kölcsönösen hatnak egymásra. Az egyes konkrét helyzetekben az egyén rugalmasan hívhatja elő ennek a kompetenciának különböző részeit a mindenkori beszélgetőpartnerrel folytatott sikeres kommunikáció érdekében. Például a beszélgető felek egyik nyelvről vagy nyelvjárásról a másikra válthatnak, kihasználva azt a képességüket, hogy az egyik nyelven ki tudják fejezni magukat, a másikat pedig megértik. Több nyelv ismerete felhasználható egy számunkra eredetileg „ismeretlen“ nyelvű szöveg megértéséhez (legyen szó akár írott, akár beszélt nyelvről), úgy, hogy a „megfejtés“ során az emlékezetünkben közös nemzetközi szókincsként tárolt szavakat új formában is felismerjük stb. Akik némi nyelvismerettel rendelkeznek - még ha nagyon kevéssel is -, közvetítőként segíthetnek a kommunikációban az idegennyelv-ismerettel egyáltalán nem rendelkezőknek. Ám ilyen közvetítő hiányában is megvalósítható bizonyos szintű kommunikáció, minden lehetséges nyelvi eszköz felhasználásával, a különböző nyelvek és nyelvjárások alternatív kifejezési formáinak kreatív alkalmazásával, illetve a nem verbális kommunikáció (mozdulatok, gesztusok, arckifejezések stb.) lehetőségeinek kiaknázásával és a nyelvhasználat radikális leegyszerűsítésével. Ezen felfogás következtében a nyelvoktatás célja jelentősen megváltozott. Immár nem az a cél, hogy egy vagy két, esetleg három nyelvet az „ideális anyanyelvű beszélő“ modelljéhez hasonlatos tökéletességgel, ám egymástól függetlenül sajátítsunk el. Ellenkezőleg, a cél egy olyan nyelvi repertoár kialakítása, amelyben minden nyelvi képesség szerephez jut. Ez természetesen feltételezi azt, hogy az oktatási intézmények által kínált nyelvek köre bővül, és hogy a diákok lehetőséget kapnak többnyelvűségi kompetenciájuk kialakítására. Továbbá, mivel a nyelvtanulást egész életen át tartó feladatnak tekintjük, központi fontosságúvá válik a fiatalok motivációjának, készségeinek és önbizalmának erősítése az iskolán kívüli új nyelvi élmények feldolgozásához. Az oktatási hatóságok, a vizsgáztató testületek és a tanárok felelőssége nem korlátozódhat egy bizonyos nyelvben egy adott nyelvi szintnek egy bizonyos idő alatt történő elsajátíttatására, bár nyilvánvalóan ez is fontos. Egy ilyen paradigmaváltás összes következménye még kidolgozásra és a gyakorlatba való átültetésre vár. Az Európa Tanács nyelvi programjának legújabb fejlesztéseit olyan eszközök létrehozásának szentelték, amelyet a nyelvtanításban részt vevő minden szakember felhasználhat a többnyelvűség elősegítésére. Az Európai Nyelvtanulási Napló (ENYN) olyan formátumot biztosít, amelyben a legkülönfélébb nyelvtanulási és interkulturális tapasztalatok nyilvántarthatóak és hivatalosan elismerhetőek. Ezért a Közös Európai Referenciakeret egy adott nyelvhez nemcsak az általános nyelvismeret szintezését adja meg, hanem a nyelvhasználat és a nyelvi kompetenciák részletes lebontását is. Ez megkönnyíti a szakemberek számára, hogy nyelvtanulók eltérő szükségleteivel, tulajdonságaival és képességeivel összhangban határozzák meg a különböző célokat és jelenítsék meg a teljesítményeket.